Ismerkedés a buliban
A szívem majd kiugrott a helyéről, még a zenénél is hangosabban hallottam a dübörgését. Lassan felnéztem a személy arcára akinek éppen nekimentem az imént. Megijedtem, mert a már szinte világító kék szemével rám nézett, és nagyon közel volt az arca az enyémhez. Azt hittem, hogy mindjárt elájulok, mert zsánerem a fekete haj kék szempárral kombinálva, és ez a világító szempár éppen rám szegeződött.
- Bocsánat... -mondtam eléggé halkan remélve, hogy meghallja a zene mellett.
- Semmi baj. Én is hibás vagyok, mert eléd álltam -mosolygott és hátrább lépett egy picit, hogy megnézhessen magának. Mintha eddig nem nézett volna.
- Öhm...A nevem Nina Summers. -próbáltam a témát elkerülni és megismerkedni az egyénnel.
- Nagyon örülök -szélesebbre húzva mosolyát- az én nevem pedig Alexander Martinez. -kézcsókos meghajlással egybekötve, amitől kicsit megszeppentem, hiszen nem sokszor kap az ember lánya kézcsókot. Amikor végre felegyenesedett hirtelen megváltozott az arckifejezése a mosolyról, a visszafogottság felé.
- Nem láttad véletlen, hogy a barátaim merre mentek? Két lány és két fiú akik magasabbak nálam körülbelül fél fejjel, de annyi idősek mint én.
- De, láttam őket kimenni a Főterembe ahonnét szerintem a koncertre mentek a Piros terembe, mert mindjárt kezdődik a koncert. Ha tévednék azzal kapcsolatban, hogy a koncertre jöttetek, kérlek javíts ki.
- A koncertre jöttünk, igen. De honnét tudtad? -ezzel nagyon meglepett.
- Csak láttam, meg hallottam, hogy arról beszéltek és lassan itt az ideje a koncertnek, és abból gondoltam, hogy oda mentek, csak te nem hallottad őket ezek szerint.
- Értem -hogyan hallhatta a beszélgetésünk, mikor öt méterre állt tőlünk? Nah mindegy.
- Tudod mit? Én is a koncertre jöttem és elkísérlek a Piros terembe, ha nem gond. Ott megkeresheted a barátaidat, és én is utamra mehetek.
- Rendben.
Azzal el is indultunk a Főterem felé, Alexander ment elől én meg szorosan utána, nehogy őt is elhagyjam.
Mikor átértünk a Főterembe és elindultunk a Piros terem felé megpillantottam a kis csapatom egy részét amint engem keresnek. Ahogy megláttam őket, szóltam Alexandernek, hogy ott vannak, de Alexander egyszer csak eltűnt, mintha ott sem lett volna mellettem. A lányok is észre vettek és egyből odajöttek hozzám, hogy hova a fenébe tűntem el. Elkezdtem volna a mentegetőző számomat amikor meghallottuk a Piros teremből kiáradó fanatikus sikítozásokat, amiből egyből rájöttünk, hogy kezdődik a koncert. Gyorsan berángattak valahova a tömeg elejére a színpadhoz, ahol Joshua és Vincent foglalta a helyünket és látszott rajtuk a megkönnyebbülés, amikor megláttak Eloyse-al és Izzy-vel karöltve közeledve feléjük.
Elkezdődött a koncert, felcsendült a gitár hangja és Alex, a kedvencem is elkezdett énekelni azon az oltári jó hangján.
De várjunk csak, az a cipő ami rajta volt,(azért néztem a lábára mert az volt szemmagasságban amikor éppen hapciztam egyet) ismerősnek tűnt. Hát persze, Alexandernek is pontosan ugyan ilyen volt a cipője, ez nem lehet véletlen, mert ilyen cipő nem kapható akárhol akármilyen áron. Azt hiszem rájöttem valamire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése