5.rész~Álmodtam, vagy valóság?

Álmodtam, vagy valóság?

   Hazaértem, de lehet nem kellett volna ilyen korán. Anya már a nappaliban félig aludt, de mikor megérkeztem felébred. Rám nézett és komoly pillantást vetett rám, majd a szobám felé mutatott.
     - Irány aludni, reggel még beszélünk!
Éreztem ahogy kettészel a szemével, ezért szedtem a lábam a lépcsőn felfelé és bezárkóztam a szobámba.

   Reggel mikor felébredtem, már féltem attól, hogy Anya miért akar velem beszélni, és miről. Lassan átvettem a tegnapi ruhámat egy lenge, bő pólóra és lebattyogtam a konyhába. Anya már előkészítette a reggelihez valót és nyugodtan ette a mézes kenyerét.
     - Jó reggelt! -szóltam oda, miközben leültem én is az asztalhoz, hogy neki lássak a reggelinek.
     - Neked is Kicsim. Emlékszel, tegnap mondtam, hogy akarok veled beszélni valami nagyon fontosról.
Szinte megállt bennem a vér, mert eddig nem fontos dologról volt szó. Eddig is idegbajos voltam, hogy Anya komolyan akar velem valamiről beszélni, de hogy fontos is legyen az kész őrület. Próbáltam a higgadtság jelét mutatni, ezért elkezdtem készíteni a szendvicsemet, közben érdekfeszítően füleltem.
     - Arról lenne szó, -mondta Anya- hogy már egy ideje rendetlenség van a szobádban, és tegnap is céloztam rá, hogy tegyél valamit abban a káoszfészekben.
Látszott Anyán, hogy idegileg kicsit kivan már bukva a szobám miatt, de szerintem nincs is nagy kupi nálam. Figyeltem tovább.
     - Ma rendet kéne végre raknod, mert vendéget várunk holnap estére.Beszeretnék mutatni neked valakit.
Azt hittem hirtelen, hogy mindjárt kiköpöm a falatot amit éppen készültem lenyelni, de nehezen azért sikerült legyűrnöm.
     - Micsoda? Miről beszélsz Anyu? Csak nem összejöttél valakivel? -leraktam a kezemből majdnem kieső szendvicset és kissé pszichopata fejjel Anyára bámultam.
     - Kislányom, megismerkedtem valakivel, és szeretném ha te is megismernéd őt.
     - Anya ez hihetetlen, hogy nem rég vesztettük el Apát és te máris kerítesz helyette valakit magadnak.
     - Elég legyen ebből! Ha én azt mondom, hogy meg fogod ismerni akkor az úgy is lesz. Most pedig edd meg a reggelidet és menjél pakolni a szobádba.
     - Rendben van! -fogtam magam és a szendvicses tányérral felvonultam a szobámba, majd magamra zártam az ajtót.

Anya szerintem azt hitte, hogy elfogadtam a rám kiszabottakat és rendet csinálok. Mindezzel ellentétben Izabella-val és Eloyse-al kibeszéltem a világhálón, hogy mik is történtek tegnap a színfalak mögött. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy odaadta Alex a cetlit, amin egy szórakozóhely reklámja van, elkezdtem keresgélni a táskámban, hogy megmutathassam a lányoknak, hogy hogyan néz ki.
     - Baj van, nem találom a cédulát. - írtam a csajoknak.- Lányok, most mit csináljak?
     - Keress rá neten a klubbra. - mondta Izzy a lehető legkönnyebb megoldást felkínálva számomra.
     - Nem emlékszem a nevére sajnos, ez a baj.
Kezdett eluralkodni rajtam a kétségbeesés.   - Nah most mihez kezdjek? Csajok, mondjatok valamit.
     - Szerintem felejtsd el az egészet, úgysem fog hívni. - Eloyse és az ő nagyra becsült bölcsessége megszólalt.
     - Szerintem még van rá esély, hogy talán felhív, hiszen nem mindenkinek mondja ezt úgyhiszem. kontrázot rá Izabella.
     - Rendben van. Megpróbálok lehiggadni és nem foglalkozom a dologgal. Ha meg nem hív akkor meg elfelejtem.
     - Ez a beszéd Csajszikám! -mondták szinte egyszerre a barátnőim.
Ezzel le is zárult az erről a témáról szóló beszélgetésünk és áttértünk egyéb sztorikra.

Estig tartott a csevej a csajokkal, majd mikor készültem a fürdés után, hogy nah most már irány aludni, egyszeriben megszólalt a telefonom. Alig győztem odarohanni, nehogy Anya meghallja, hogy az éjszaka közepén engem hívogatnak.
Magán telefon, de azért a kíváncsiság kedvéért felvettem.
     - Hallo?
     - Nina?
     - Igen. Ki beszél?
     - Alex vagyok, tegnapról.
Azt hittem örömömben felkiáltok és körbefutom közben a házat, de muszáj volt csendben maradnom, mert még Anya felkel.
     - Igen, emlékszem. Miért hívtál?
     -Hát nem emlékszel arra amit mondtam? -kacagás a vonal túlvégéről-
     - Hahaha, nagyon vicces. Tudod éppen lefeküdni készültem mikor hívtál. Kicsit álmos vagyok.-próbáltam unott hangon előadni magam.
     - Nélkülem fekszel le? Nahát ilyet. -a kacagás átváltott erőteljes röhögésbe ami már kissé túl arrogáns volt számomra.- A lényeg, hogy szeretném ha holnap este lejönnél velem arra a helyre, amiről tegnap adtam neked az szórólapot. Remélem elolvastad és tetszik a hely.
     - Holnap este? -agyamban felötlött amit Anyu mondott, hogy holnap este jön a kiszemeltje. Ráadásul nem is emlékszem a szórólapon lévő információkra.- persze, jó lesz.
     - Rendben, akkor meg is beszéltük. Holnap 8ra eléd megyek.Úgy jó?
     - Ömm...Persze jó lesz. De ne csöngess, majd kimegyek és az ajtó előtt várlak.
     - Fura egy lány vagy te, annyi biztos. Nah szia, jó éjt. Szép álmokat Tündérke. Bonum nocte fairy*.
A végére még ha jól hallottam egy puszit is nyomott, de ebben nem voltam biztos, mert már félig leragadtak a szemeim a végére.

4.rész~10 perces "Álom"

 10 perces "Álom" 

Kinyitottam az ajtót és egy félig sötét, félig megvilágított szobában találtam magam, ahol vérvörös volt a fal fekete csipkemintával és a bútorok is valamiféle fekete fából lehettek, vagy feketére festették őket. Lassan léptem beljebb, majd ugrottam egyet, mikor a staff-os ember becsukta mögöttem az ajtót nagy hévvel. A hideg futkosott a hátamon az izgulástól és a szoba érzetétől, mert volt benne valami félelmetes. A szoba feelingjén való morfondírozás közben megszólalt egy ismerősen csengő hang ami eloszlatta minden félelmemet a szobát illetően.

     - Exspectata* Nina! Örülök, hogy élsz a V.I.P. adta lehetőséggel és főképpen annak örülök, hogy engem választottál. - mondta Alex a sminkelő asztalánál elhelyezkedve, karjait a karfán nyugtatva és a tipikus fiús széttett lábakkal a kipárnázott fekete bútoron csücsülve.
     - Szia Alex... - nyöszörögtem kicsit félénken, hiszen nem mindennapi dolog számomra, hogy testközelből, privátan beszélgethetek egy sztárral.
Valami megmozdult a félhomályban, vagyis inkább valaki aki Alex volt feltehetően, hiszen senki más nem volt a szobában kettőnkön kívül. Az alak felém közeledett, ami hirtelen eléggé horrorosan hatott rám, de amikor megláttam, hogy csak Alex az elmaszkírozva vámpírrá megnyugodtam véglegesen.
     - Remélem nem ijeszt meg ez a buta kis maszk amit a rajongók és a paparazzik miatt viselünk. Tudom kicsit érdekes dolog, de az együttesem számára a személyazonosság titkolása nagyon fontos, számomra is az. Miért pont engem választottál és mit szeretnél kérdezni, tudni?
A világ minden kérdése ekkor özönlött be az agyamba, és csak egy nyamvadt, gyerekes kérdést tudtam kinyögni:
     - Adsz egy aláírást? - életem legkínosabb percének éreztem amikor ez a kérdés elhagyta az ajkamat.
     - Persze! Tudsz adni egy papírt és egy íróeszközt? - mindezt önelégült vigyorral és csipetnyi csalódással fűszerezve, eléggé nagyképűen előadva számomra.
     - Hát hogyne. - Gyorsan elfordultam és elkezdtem kotorászni a zsebemben, volt ott zsebkendő, a kulcsom, meg a tollam amit vészhelyzetekkor szoktam használni, mert el van rejtve benne egy pici kés. Nem tudtam mit tenni, ezért Alex kezébe nyomtam egy papírzsepit és az előbbi tollamat keresgélve megszúrtam magam a kicsi késsel ami bele van építve. Felszisszentem, majd a mögöttem álló Alex egy óriásit sóhajtott, mintha eddig nem is vett volna levegőt.. Kikaptam a tollat és azt is a kezébe raktam.
     - Tessék, itt a papír, meg egy toll. Vigyázz vele mert szúr, én is megszúrtam magam vele.-előveszek egy másik zsepit és becsavarom az ujjam - Remélem nem baj, hogy csak zsepi van nálam.
     - Dehogy baj, megoldom. - mosolygott, majd elkezdte az írást. - Tessék. - nyújtotta felém a papírzsebkendőt és a tollat miközben közelebb lépet egy tyúklépésnyit..
     - Köszönöm szépen! - vigyorogtam, mint akit most ütött le Amor egy serpenyővel.
     - Jól van az ujjad? Remélem nem szúrtad meg magad nagyon. - megfogta a kezem, mire azt hittem mindjárt kibuggyan újra a vér az ujjamból a nagy pulzus növekedésre.
Alex végigsimítja a kézfejem, majd megpuszilja.
     - Mindjárt lejár az időnk, és semmi sem történt. - kiegyenesedik. - Szeretnélek elhívni egy helyre, ahol jobban megismerhetnénk egymást. - mosolygott, majd adott egy kártyát amin egy szórakozóhely reklámja volt. - Remélem eljössz, majd még hívlak.
Kinyílt az ajtó és berontott kiabálva a gorilla, kitessékelt. Én meg csak néztem  Alexet, ahogy meghajol elköszönésképpen, mint valami úriember az előző századból. A kábulatból és a gondolataimból kilépve azon vetem észre magam, hogy már a Piros teremben voltam egyes egyedül, a barátaim nélkül.
     - Meg kell találnom őket......