5.rész~Álmodtam, vagy valóság?

Álmodtam, vagy valóság?

   Hazaértem, de lehet nem kellett volna ilyen korán. Anya már a nappaliban félig aludt, de mikor megérkeztem felébred. Rám nézett és komoly pillantást vetett rám, majd a szobám felé mutatott.
     - Irány aludni, reggel még beszélünk!
Éreztem ahogy kettészel a szemével, ezért szedtem a lábam a lépcsőn felfelé és bezárkóztam a szobámba.

   Reggel mikor felébredtem, már féltem attól, hogy Anya miért akar velem beszélni, és miről. Lassan átvettem a tegnapi ruhámat egy lenge, bő pólóra és lebattyogtam a konyhába. Anya már előkészítette a reggelihez valót és nyugodtan ette a mézes kenyerét.
     - Jó reggelt! -szóltam oda, miközben leültem én is az asztalhoz, hogy neki lássak a reggelinek.
     - Neked is Kicsim. Emlékszel, tegnap mondtam, hogy akarok veled beszélni valami nagyon fontosról.
Szinte megállt bennem a vér, mert eddig nem fontos dologról volt szó. Eddig is idegbajos voltam, hogy Anya komolyan akar velem valamiről beszélni, de hogy fontos is legyen az kész őrület. Próbáltam a higgadtság jelét mutatni, ezért elkezdtem készíteni a szendvicsemet, közben érdekfeszítően füleltem.
     - Arról lenne szó, -mondta Anya- hogy már egy ideje rendetlenség van a szobádban, és tegnap is céloztam rá, hogy tegyél valamit abban a káoszfészekben.
Látszott Anyán, hogy idegileg kicsit kivan már bukva a szobám miatt, de szerintem nincs is nagy kupi nálam. Figyeltem tovább.
     - Ma rendet kéne végre raknod, mert vendéget várunk holnap estére.Beszeretnék mutatni neked valakit.
Azt hittem hirtelen, hogy mindjárt kiköpöm a falatot amit éppen készültem lenyelni, de nehezen azért sikerült legyűrnöm.
     - Micsoda? Miről beszélsz Anyu? Csak nem összejöttél valakivel? -leraktam a kezemből majdnem kieső szendvicset és kissé pszichopata fejjel Anyára bámultam.
     - Kislányom, megismerkedtem valakivel, és szeretném ha te is megismernéd őt.
     - Anya ez hihetetlen, hogy nem rég vesztettük el Apát és te máris kerítesz helyette valakit magadnak.
     - Elég legyen ebből! Ha én azt mondom, hogy meg fogod ismerni akkor az úgy is lesz. Most pedig edd meg a reggelidet és menjél pakolni a szobádba.
     - Rendben van! -fogtam magam és a szendvicses tányérral felvonultam a szobámba, majd magamra zártam az ajtót.

Anya szerintem azt hitte, hogy elfogadtam a rám kiszabottakat és rendet csinálok. Mindezzel ellentétben Izabella-val és Eloyse-al kibeszéltem a világhálón, hogy mik is történtek tegnap a színfalak mögött. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy odaadta Alex a cetlit, amin egy szórakozóhely reklámja van, elkezdtem keresgélni a táskámban, hogy megmutathassam a lányoknak, hogy hogyan néz ki.
     - Baj van, nem találom a cédulát. - írtam a csajoknak.- Lányok, most mit csináljak?
     - Keress rá neten a klubbra. - mondta Izzy a lehető legkönnyebb megoldást felkínálva számomra.
     - Nem emlékszem a nevére sajnos, ez a baj.
Kezdett eluralkodni rajtam a kétségbeesés.   - Nah most mihez kezdjek? Csajok, mondjatok valamit.
     - Szerintem felejtsd el az egészet, úgysem fog hívni. - Eloyse és az ő nagyra becsült bölcsessége megszólalt.
     - Szerintem még van rá esély, hogy talán felhív, hiszen nem mindenkinek mondja ezt úgyhiszem. kontrázot rá Izabella.
     - Rendben van. Megpróbálok lehiggadni és nem foglalkozom a dologgal. Ha meg nem hív akkor meg elfelejtem.
     - Ez a beszéd Csajszikám! -mondták szinte egyszerre a barátnőim.
Ezzel le is zárult az erről a témáról szóló beszélgetésünk és áttértünk egyéb sztorikra.

Estig tartott a csevej a csajokkal, majd mikor készültem a fürdés után, hogy nah most már irány aludni, egyszeriben megszólalt a telefonom. Alig győztem odarohanni, nehogy Anya meghallja, hogy az éjszaka közepén engem hívogatnak.
Magán telefon, de azért a kíváncsiság kedvéért felvettem.
     - Hallo?
     - Nina?
     - Igen. Ki beszél?
     - Alex vagyok, tegnapról.
Azt hittem örömömben felkiáltok és körbefutom közben a házat, de muszáj volt csendben maradnom, mert még Anya felkel.
     - Igen, emlékszem. Miért hívtál?
     -Hát nem emlékszel arra amit mondtam? -kacagás a vonal túlvégéről-
     - Hahaha, nagyon vicces. Tudod éppen lefeküdni készültem mikor hívtál. Kicsit álmos vagyok.-próbáltam unott hangon előadni magam.
     - Nélkülem fekszel le? Nahát ilyet. -a kacagás átváltott erőteljes röhögésbe ami már kissé túl arrogáns volt számomra.- A lényeg, hogy szeretném ha holnap este lejönnél velem arra a helyre, amiről tegnap adtam neked az szórólapot. Remélem elolvastad és tetszik a hely.
     - Holnap este? -agyamban felötlött amit Anyu mondott, hogy holnap este jön a kiszemeltje. Ráadásul nem is emlékszem a szórólapon lévő információkra.- persze, jó lesz.
     - Rendben, akkor meg is beszéltük. Holnap 8ra eléd megyek.Úgy jó?
     - Ömm...Persze jó lesz. De ne csöngess, majd kimegyek és az ajtó előtt várlak.
     - Fura egy lány vagy te, annyi biztos. Nah szia, jó éjt. Szép álmokat Tündérke. Bonum nocte fairy*.
A végére még ha jól hallottam egy puszit is nyomott, de ebben nem voltam biztos, mert már félig leragadtak a szemeim a végére.

4.rész~10 perces "Álom"

 10 perces "Álom" 

Kinyitottam az ajtót és egy félig sötét, félig megvilágított szobában találtam magam, ahol vérvörös volt a fal fekete csipkemintával és a bútorok is valamiféle fekete fából lehettek, vagy feketére festették őket. Lassan léptem beljebb, majd ugrottam egyet, mikor a staff-os ember becsukta mögöttem az ajtót nagy hévvel. A hideg futkosott a hátamon az izgulástól és a szoba érzetétől, mert volt benne valami félelmetes. A szoba feelingjén való morfondírozás közben megszólalt egy ismerősen csengő hang ami eloszlatta minden félelmemet a szobát illetően.

     - Exspectata* Nina! Örülök, hogy élsz a V.I.P. adta lehetőséggel és főképpen annak örülök, hogy engem választottál. - mondta Alex a sminkelő asztalánál elhelyezkedve, karjait a karfán nyugtatva és a tipikus fiús széttett lábakkal a kipárnázott fekete bútoron csücsülve.
     - Szia Alex... - nyöszörögtem kicsit félénken, hiszen nem mindennapi dolog számomra, hogy testközelből, privátan beszélgethetek egy sztárral.
Valami megmozdult a félhomályban, vagyis inkább valaki aki Alex volt feltehetően, hiszen senki más nem volt a szobában kettőnkön kívül. Az alak felém közeledett, ami hirtelen eléggé horrorosan hatott rám, de amikor megláttam, hogy csak Alex az elmaszkírozva vámpírrá megnyugodtam véglegesen.
     - Remélem nem ijeszt meg ez a buta kis maszk amit a rajongók és a paparazzik miatt viselünk. Tudom kicsit érdekes dolog, de az együttesem számára a személyazonosság titkolása nagyon fontos, számomra is az. Miért pont engem választottál és mit szeretnél kérdezni, tudni?
A világ minden kérdése ekkor özönlött be az agyamba, és csak egy nyamvadt, gyerekes kérdést tudtam kinyögni:
     - Adsz egy aláírást? - életem legkínosabb percének éreztem amikor ez a kérdés elhagyta az ajkamat.
     - Persze! Tudsz adni egy papírt és egy íróeszközt? - mindezt önelégült vigyorral és csipetnyi csalódással fűszerezve, eléggé nagyképűen előadva számomra.
     - Hát hogyne. - Gyorsan elfordultam és elkezdtem kotorászni a zsebemben, volt ott zsebkendő, a kulcsom, meg a tollam amit vészhelyzetekkor szoktam használni, mert el van rejtve benne egy pici kés. Nem tudtam mit tenni, ezért Alex kezébe nyomtam egy papírzsepit és az előbbi tollamat keresgélve megszúrtam magam a kicsi késsel ami bele van építve. Felszisszentem, majd a mögöttem álló Alex egy óriásit sóhajtott, mintha eddig nem is vett volna levegőt.. Kikaptam a tollat és azt is a kezébe raktam.
     - Tessék, itt a papír, meg egy toll. Vigyázz vele mert szúr, én is megszúrtam magam vele.-előveszek egy másik zsepit és becsavarom az ujjam - Remélem nem baj, hogy csak zsepi van nálam.
     - Dehogy baj, megoldom. - mosolygott, majd elkezdte az írást. - Tessék. - nyújtotta felém a papírzsebkendőt és a tollat miközben közelebb lépet egy tyúklépésnyit..
     - Köszönöm szépen! - vigyorogtam, mint akit most ütött le Amor egy serpenyővel.
     - Jól van az ujjad? Remélem nem szúrtad meg magad nagyon. - megfogta a kezem, mire azt hittem mindjárt kibuggyan újra a vér az ujjamból a nagy pulzus növekedésre.
Alex végigsimítja a kézfejem, majd megpuszilja.
     - Mindjárt lejár az időnk, és semmi sem történt. - kiegyenesedik. - Szeretnélek elhívni egy helyre, ahol jobban megismerhetnénk egymást. - mosolygott, majd adott egy kártyát amin egy szórakozóhely reklámja volt. - Remélem eljössz, majd még hívlak.
Kinyílt az ajtó és berontott kiabálva a gorilla, kitessékelt. Én meg csak néztem  Alexet, ahogy meghajol elköszönésképpen, mint valami úriember az előző századból. A kábulatból és a gondolataimból kilépve azon vetem észre magam, hogy már a Piros teremben voltam egyes egyedül, a barátaim nélkül.
     - Meg kell találnom őket......

3.rész~V.I.P.?

V.I.P.?

A koncert fenomenális volt számomra, főleg, hogy ez volt életem első koncertje. Élveztem, de egész idő alatt azon törtem a fejem, hogyan lehetséges az, hogy Alex-nek és Alexander-nek ugyan olyan a cipője, ráadásul, ha jól megnézem őket, még talán hasonlítanak is egymásra a fekete hajat és a kék szemeket illetően.

 (Alex-nek, az énekesnek, mint a többi tagnak az együttesből, el van maszkírozva az arca vámpírrá, hogy inkognitóban tarthassák kilétüket a rajongók és a bulvárlapok előtt.)

A koncert utolsó száma után, mielőtt elbúcsúztak volna a sztárok, Alex bejelentette, hogy van egy meglepetés a rajongók számára. Személy szerint valami félpucér dolog jutott hirtelen eszembe, de nem az volt, hanem: hogy az interneten vásárolt jegyek közül kisorsolnak 5 darabot amit átváltanak V.I.P. jeggyé ingyen. Egyszeriben óriási sikoltozás és éljenzés tört ki a fanatikus rajongók között, mert mindenki benne akart lenni abban az 5 kiválasztottban.
Kisorsolták az elsőt, felhívták a színpadra, majd átadták neki a V.I.P. jegyet. Ugyan így haladtunk tovább a második, a harmadik és a negyedik kisorsolttal is, míg az ötödiknél nagy dobpergés közepette mindenki síri csöndben, szinte már imádkozva remélte, hogy az ő neve fog elhangzani. Egyszer csak elhallgatott hirtelen a dob és felhangzott egy név.
     - Nina Summers. Gyere ki a színpadra Nina! - Alex nagy mosollyal nézett a közönségre.
A fények mind rám irányultak, amikor megpróbáltam felmászni a színpadra és odajött Alex, hogy felsegítsen engem, mert nem volt normális lépcső, csak hátul a művészfeljáró. Mikor Alex hozzám ért, azt hittem majd kiugrik a szívem és megéreztem egy illatot az izzadtságán túl, amit felismertem, mert nemrég éreztem ezt Alexander-en.

Miután felsegített két puszi kíséretével átadta a V.I.P. jegyemet és lesegített a színpadról. Ez azért volt érdekes és eléggé meglepő, mind a közönségnek, mind az együttes többi tagjának, mind a barátaimnak, és főleg nekem, mert eddig az öt személy közül csakis én kaptam kísérőnek puszikat a jegy mellé.
Visszatolakodtam a barátaim mellé akik tátott szájjal álltak még mindig, hogy mi is volt ez. Ekkor újra felcsendült egy hang a színpadról:
     - És most sajnos vége a koncertnek, nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki itt van és részt vett az első éves koncertfordulónkon. Szívesen várjuk a V.I.P.-seket a színpad mögötti részen, ahol beválthatják a V.I.P.-vel járó kedvezményeket.
Azzal füstfelhő kíséretében elsötétedett a színpad pár pillanatra, majd a Vörös terem fényei lassacskán meghozták a hangulatot a partyzáshoz.

Elkezdtünk bulizni, majd körülbelül 5 perc múlva odajött hozzánk egy gorilla azzal, hogy a V.I.P.-s jegyet most kell beváltanom és elkísér a színpad mögé. Egyből mentem is után és mikor a színpad mögé értünk megállított, s megkérdezte kihez akarok bemenni autogramot kérni és beszélgetni 10 percre. Egyből Alexet kiabáltam neki, mert hangos volt a zene, de szegényke úgy csinált mintha szócsővel kiabáltam volna mellette egy csöndes szobában.
     - Rendben, megnézem van-e valaki éppen nála, kérem ne menjen sehová, míg vissza nem jövök. -azzal el is tűnt a folyosón lévő tömegben.
Miközben vártam a gorilla visszajöttét, megpillantottam egy csapat lányt akik idősebbek voltak nálam, és ismerősek voltak a számomra. Eszembe jutott, hogy ők voltak a háttértáncosok, és ezek a csajok éppen engem vizslattak eléggé lenézően. Remélem nem azért, mert kaptam két kis puszit Alex-től.
Ekkor megzavarta valaki az elmélkedésemet, az őrök közül az egyik felém tartott és a nevemet kiabálta, odamentem hozzá.
     - Maga Nina Summers?
     - Igen én vagyok az.
     - Kérem mutassam a V.I.P. jegyét amit kapott. - megmutattam neki. - Kérem kövessen!
Követtem a szűk folyosón és észrevettem, hogy halkul a szórakozóhely zaja. Hirtelen megállt és egy ajtóra mutatott amin az állt: "Alex" .
     - Bemehet, de 10 perc múlva jövök önért.
     - Rendben -mondtam izgatott hangon, majd kinyitottam az ajtót.

2.rész~Ismerkedés a buliban

Ismerkedés a buliban

A szívem majd kiugrott a helyéről, még a zenénél is hangosabban hallottam a dübörgését. Lassan felnéztem a személy arcára akinek éppen nekimentem az imént. Megijedtem, mert a már szinte világító kék szemével rám nézett, és nagyon közel volt az arca az enyémhez. Azt hittem, hogy mindjárt elájulok, mert zsánerem a fekete haj kék szempárral kombinálva, és ez a világító szempár éppen rám szegeződött.
     - Bocsánat... -mondtam eléggé halkan remélve, hogy meghallja a zene mellett.
     - Semmi baj. Én is hibás vagyok, mert eléd álltam -mosolygott és hátrább lépett egy picit, hogy megnézhessen magának. Mintha eddig nem nézett volna.
     -  Öhm...A nevem Nina Summers. -próbáltam a témát elkerülni és megismerkedni az egyénnel.
     - Nagyon örülök -szélesebbre húzva mosolyát- az én nevem pedig Alexander Martinez. -kézcsókos meghajlással egybekötve, amitől kicsit megszeppentem, hiszen nem sokszor kap az ember lánya kézcsókot. Amikor végre felegyenesedett hirtelen megváltozott az arckifejezése a mosolyról, a visszafogottság felé.
     - Nem láttad véletlen, hogy a barátaim merre mentek? Két lány és két fiú akik magasabbak nálam körülbelül fél fejjel, de annyi idősek mint én.
     - De, láttam őket kimenni a Főterembe ahonnét szerintem a koncertre mentek a Piros terembe, mert mindjárt kezdődik a koncert. Ha tévednék azzal kapcsolatban, hogy a koncertre jöttetek, kérlek javíts ki.
     - A koncertre jöttünk, igen. De honnét tudtad? -ezzel nagyon meglepett.
     - Csak láttam, meg hallottam, hogy arról beszéltek és lassan itt az ideje a koncertnek, és abból gondoltam, hogy oda mentek, csak te nem hallottad őket ezek szerint.
     - Értem -hogyan hallhatta a beszélgetésünk, mikor öt méterre állt tőlünk? Nah mindegy.
     - Tudod mit? Én is a koncertre jöttem és elkísérlek a Piros terembe, ha nem gond. Ott megkeresheted a barátaidat, és én is utamra mehetek.
     - Rendben.
Azzal el is indultunk a Főterem felé, Alexander ment elől én meg szorosan utána, nehogy őt is elhagyjam.
Mikor átértünk a Főterembe és elindultunk a Piros terem felé megpillantottam a kis csapatom egy részét amint engem keresnek. Ahogy megláttam őket, szóltam Alexandernek, hogy ott vannak, de Alexander egyszer csak eltűnt, mintha ott sem lett volna mellettem. A lányok is észre vettek és egyből odajöttek hozzám, hogy hova a fenébe tűntem el. Elkezdtem volna a mentegetőző számomat amikor meghallottuk a Piros teremből kiáradó fanatikus sikítozásokat, amiből egyből rájöttünk, hogy kezdődik a koncert. Gyorsan berángattak valahova a tömeg elejére a színpadhoz, ahol Joshua és Vincent foglalta a helyünket és látszott rajtuk a megkönnyebbülés, amikor megláttak Eloyse-al és Izzy-vel karöltve közeledve feléjük.
Elkezdődött a koncert, felcsendült a gitár hangja és Alex, a kedvencem is elkezdett énekelni azon az oltári jó hangján.
De várjunk csak, az a cipő ami rajta volt,(azért néztem a lábára mert az volt szemmagasságban amikor éppen hapciztam egyet) ismerősnek tűnt. Hát persze, Alexandernek is pontosan ugyan ilyen volt a cipője, ez nem lehet véletlen, mert ilyen cipő nem kapható akárhol akármilyen áron. Azt hiszem rájöttem valamire.

1.rész~A koncert előtt

A koncert előtt

Egy este mikor a barátaimmal mentem el az első bulimba, teljesen oda voltam a többiek ruhájáért, hiszen mindenki tudta, hogyan kell öltözni egy ilyen eseményen. Nem úgy mint én, aki anyukájától kér tanácsot öltözködés terén és kiderül, hogy jobb lett volna ha magam állítom össze a ruhámat. Így hát az anyám és általam összeállított szerelésemben kicsit elütöttem a stílusomban a többiektől, de ez egy idő után már nem is zavart.

A gyomorgörcs csak akkor jött, amikor beszálltunk a csapattal Vincent furgonjába és elindultunk a belvárosba. Egy jó kis dugó után Vincent lelassított az Asylum nevű szórakozóhely mellett, ahová éppen tartottunk. Gyorsan kiszálltunk a furgonból, majd megvártuk, hogy Vincent leparkolja az kocsit a közelben és csatlakozzon hozzánk.

15 percnyi várakozás után odajutottunk a bejárathoz, eközben megfigyeltem, hogy tulajdonképpen azok akik ide járnak, egyáltalán nem a mi stílusunkhoz hasonlóan öltözködtek. Arra a megállapításra jutottam, hogyha rajtam múlik, akkor most vagyunk itt először és utoljára ezen a szórakozóhelyen, mert enyhén kirázott a hideg pár embertől, mint például a bejáratot őrző két debella "gorillától", akik azt nézték kinek van meghívója vagy szimplán csak belépője a ma esti Fangs együttes koncertjére. Mielőtt a bejárathoz értünk volna Eloyse kiosztotta a belépőket amiket a neten rendelt az 5 fős baráti csapatunknak.

Végre beengedtek bennünket a gorillák és mindannyian megrohamoztunk az illem helységeket, mert egyikünknek sem gondolta volna, hogy ilyen sokat kell majd várni a bejutáshoz. Miután végeztünk a dolgokkal és megvártuk egymást, megkerestük a hozzánk legközelebb eső ruhatárat és beraktuk a holmiainkat.
Most már nekiállhattunk a tombolásnak, csak nem tudtuk melyik teremben lesz majd a koncert amire tulajdonképpen jöttünk. Elhatároztuk közösen, hogy mind a három teremben leszünk egy kevés ideig, hiszen úgyis van még elég időnk a koncertig.

A három terem különböző fényekben voltak megvilágítva. Az elsőben a kékkel volt kombinálva a stroboszkóp meg az ahhoz hasonló technikai kütyük és valami Dubstep féle zenét játszott a DJ. Itt kevés ideig voltunk, mert egyikünk sem tudott dubsteppezni, a másik pedig, hogy nem is tetszett nekünk a "turmixgép" zene.
Átmentünk a második terembe, ahol az éppen aktuális zenék mentek. Itt már kellemesebb volt a hangulat számunkra, hiszen ez a műfaj közelebb állt mindannyiunkhoz. Elmarháskodtunk a haverokkal egy ideig, míg fel nem tűnt számomra, hogy körülbelül öt méternyire a csapatunktól egy eléggé a stílustól eltérő öltözékben lévő, minket, vagyis inkább csak engem bámuló srác állt.
A srácok szóltak, hogy valószínűleg a harmadik teremben, vagyis a Piros teremben lesz a koncert és lassan át kellene mennünk, ahhoz, hogy jó helyünk legyen a koncerten. Elméláztam az engem bámuló srácon és így valami folytán nem hallottam, hogy a többiek elindulnak a Piros terembe. Kétségbeesetten kezdtem fel-alá keresni őket a Fehér teremben, míg egyszer csak neki nem mentem szemből annak a srácnak akivel az imént bámultuk egymást.