4.rész~10 perces "Álom"

 10 perces "Álom" 

Kinyitottam az ajtót és egy félig sötét, félig megvilágított szobában találtam magam, ahol vérvörös volt a fal fekete csipkemintával és a bútorok is valamiféle fekete fából lehettek, vagy feketére festették őket. Lassan léptem beljebb, majd ugrottam egyet, mikor a staff-os ember becsukta mögöttem az ajtót nagy hévvel. A hideg futkosott a hátamon az izgulástól és a szoba érzetétől, mert volt benne valami félelmetes. A szoba feelingjén való morfondírozás közben megszólalt egy ismerősen csengő hang ami eloszlatta minden félelmemet a szobát illetően.

     - Exspectata* Nina! Örülök, hogy élsz a V.I.P. adta lehetőséggel és főképpen annak örülök, hogy engem választottál. - mondta Alex a sminkelő asztalánál elhelyezkedve, karjait a karfán nyugtatva és a tipikus fiús széttett lábakkal a kipárnázott fekete bútoron csücsülve.
     - Szia Alex... - nyöszörögtem kicsit félénken, hiszen nem mindennapi dolog számomra, hogy testközelből, privátan beszélgethetek egy sztárral.
Valami megmozdult a félhomályban, vagyis inkább valaki aki Alex volt feltehetően, hiszen senki más nem volt a szobában kettőnkön kívül. Az alak felém közeledett, ami hirtelen eléggé horrorosan hatott rám, de amikor megláttam, hogy csak Alex az elmaszkírozva vámpírrá megnyugodtam véglegesen.
     - Remélem nem ijeszt meg ez a buta kis maszk amit a rajongók és a paparazzik miatt viselünk. Tudom kicsit érdekes dolog, de az együttesem számára a személyazonosság titkolása nagyon fontos, számomra is az. Miért pont engem választottál és mit szeretnél kérdezni, tudni?
A világ minden kérdése ekkor özönlött be az agyamba, és csak egy nyamvadt, gyerekes kérdést tudtam kinyögni:
     - Adsz egy aláírást? - életem legkínosabb percének éreztem amikor ez a kérdés elhagyta az ajkamat.
     - Persze! Tudsz adni egy papírt és egy íróeszközt? - mindezt önelégült vigyorral és csipetnyi csalódással fűszerezve, eléggé nagyképűen előadva számomra.
     - Hát hogyne. - Gyorsan elfordultam és elkezdtem kotorászni a zsebemben, volt ott zsebkendő, a kulcsom, meg a tollam amit vészhelyzetekkor szoktam használni, mert el van rejtve benne egy pici kés. Nem tudtam mit tenni, ezért Alex kezébe nyomtam egy papírzsepit és az előbbi tollamat keresgélve megszúrtam magam a kicsi késsel ami bele van építve. Felszisszentem, majd a mögöttem álló Alex egy óriásit sóhajtott, mintha eddig nem is vett volna levegőt.. Kikaptam a tollat és azt is a kezébe raktam.
     - Tessék, itt a papír, meg egy toll. Vigyázz vele mert szúr, én is megszúrtam magam vele.-előveszek egy másik zsepit és becsavarom az ujjam - Remélem nem baj, hogy csak zsepi van nálam.
     - Dehogy baj, megoldom. - mosolygott, majd elkezdte az írást. - Tessék. - nyújtotta felém a papírzsebkendőt és a tollat miközben közelebb lépet egy tyúklépésnyit..
     - Köszönöm szépen! - vigyorogtam, mint akit most ütött le Amor egy serpenyővel.
     - Jól van az ujjad? Remélem nem szúrtad meg magad nagyon. - megfogta a kezem, mire azt hittem mindjárt kibuggyan újra a vér az ujjamból a nagy pulzus növekedésre.
Alex végigsimítja a kézfejem, majd megpuszilja.
     - Mindjárt lejár az időnk, és semmi sem történt. - kiegyenesedik. - Szeretnélek elhívni egy helyre, ahol jobban megismerhetnénk egymást. - mosolygott, majd adott egy kártyát amin egy szórakozóhely reklámja volt. - Remélem eljössz, majd még hívlak.
Kinyílt az ajtó és berontott kiabálva a gorilla, kitessékelt. Én meg csak néztem  Alexet, ahogy meghajol elköszönésképpen, mint valami úriember az előző századból. A kábulatból és a gondolataimból kilépve azon vetem észre magam, hogy már a Piros teremben voltam egyes egyedül, a barátaim nélkül.
     - Meg kell találnom őket......